Két napon át nem írtam a naplóba, és bizony hiányzott, hogy ki tudjam írni a gondolataimat. Igaz, belekezdtem egy régi, 1993-ban írt regényem javításába. Az a könyv, a Rab Rt., a legkedvesebb számomra mindegyik közül. Nem is tudtam letenni, az első 170 oldal után még két folytatása készült, és szerintem a harmadik rész a legjobb. A történet 1989-ben kezdődik. Izgalmas élet volt akkor Kelet-Európában és emlékszem, hogy azt az évet, 89-et izgalommal éltem végig, úgy éreztem, a történelem ott, akkor alakul és én, ha részese csak közvetve, de mégis az első sorokban álló nézője lehetek. A harmadik része akkor játszódik, amikor íródott. Szinte a mindennapjaimat írtam le, és tekintettel arra, hogy itthon játszódik és van történelmi háttere, érdekes most újra olvasni. Szórakoztató formában mutatja be az akkori világot, persze történelem könyv vagy kötelező olvasmány sosem lesz belőle. Amiért újra írom, javítom, annak is épp ez a történelmi háttér az oka. Akkor még nem volt elérhető annyi információ, mint most, így helyre teszem az esetleges tévedéseimet. Szeretem, hogy a könyveimben a valódi helyszín, a valós esemény pontos legyen.
Szóval erre ad most nekem esélyt Melanoma. Szombaton csak a könyveimmel foglalkoztam, majd találkoztam édesanyámmal, hogy megnyugtassam, nincs nagy bajom. Vasárnap a férjem családjával találkoztam. Születésnap miatt jöttünk össze, és én nagyon hálás voltam azért, hogy mindenki az ünneppel foglalkozott, nem a szőke kislánnyal, aki talán már nincs is velem.
A sógornővel kettesben beszéltünk pár mondatot, kicsit ijesztő volt, amilyen aggódással nézett rám, igyekeztem őt is megnyugtatni. Szegényre rázúdítottam a férjemmel, az ő öccsével kapcsolatos aggodalmaimat, és tudott alternatívát mondani, így egy kicsit megnyugodtam.
Ma pedig hétfő van.
Úgy döntöttem, mától, akármi is történik, két dolog visszatér az életembe: a meditáció és a jóga. Aktuális állapotomnak megfelelően, de minden nap fogok időt szakítani rájuk. Mindkettő egykor az életem része volt, a mindennapjaim része, de valami történt, és elmaradtak, főleg a jóga. Meditálni napi szinten meditáltam az elmúlt huszonsok éve, de sokszor volt, hogy csak egy-két perc, egy mantra, egy gyors feltöltődés erejéig szántam rá időt. Pedig van választási lehetőségem, az elmúlt 51 évemben több fajta meditációval találkoztam, elsajátítottam. Most pedig elő is veszem mindazt a tudást, tapasztalatot és gyakorlatot, amit eddig összegyűjtöttem.
Kedden, holnap este, ultrahang vizsgálatra megyek. Keresik Melanoma esetleges átölelő karjait. Fontos lesz ez a vizsgálat, de nem engedem, hogy az aggódás elhatalmasodjon rajtam. Ma nem. Ma hétfő van, csoda szép nap, jógáztam, meditáltam, és most írni fogok. Ezt a napot sem adom oda Aggódásnak, Félelemnek, ez is az én napom, és a jelen szép, gyönyörű idő van, élvezem az erkélyen, a férjem a szomszéd szobában dolgozik, hallom a hangját, boldog vagyok, hogy itt lehetek vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése