Az első konkrét információ Melanoma felfedezésével kapcsolatosan

Hétfő 00:15

A tudatom felébresztett, ezer gondolattal, leizzadva ébredtem. Viszont az éjszakát arra kell használni, hogy aludjunk, így némi rábeszélésre, az agyam elcsendesedett, tudatom tudomásul vette, hogy igen, ma lesz a napja, amikor jobban megismerhetem a testembe költözött kislányt, de nem hajnalban. Majd reggel. Intenzív egyórás meditáció után sikeresen visszaaludtam.

---

Reggel valóban eljött a nap, amitől azt vártam, hogy több információt tudok meg új ismerősömről és a vele való kapcsolatomról. Ma találkozhattam a Klinikán egy olyan orvossal, akitől azt szerettem volna megtudni, mi fog történni velem, mennyire beteg a testem, mit várhatok a jövőtől.

Korán reggel kellett érkeznem ahhoz, hogy sorszámot kapjak :) ez már önmagában is egy furcsa mondat, hát még a tartalma. Így reggel ötkor keltem és kilenc órakor már lehetőségem is lett volna feltenni az első kérdést az orvosnak, azonban ez nem így működik. 

Kilenc órakor az doktornő kb. két perc alatt megállapította, hogy az összes anyajegyem rendben van, a nyirokcsomók is rendben vannak, mehetek vissza a küldő kórházba, kérhetek ott időpontot bőrgyógyászathoz, a sebészetre, ahol majd újra körbe vágják és talán még a röntgenre is elküldenek. Megnézték a sebet is, vonalzóval lemérték, hogy egy cm és visszaragasztották. Hihetetlenül örültem annak, hogy a férjem is velem volt bent a rendelőbe, mert ő azonnal megkérdezte, hogy nem lenne ez mégis sürgősebb annál, mint hogy hónapokat várjak? Mert hát azért tudjuk, hogy egy kerületi kórházban nem egyik napról a másikra történik az időpontadás. Közben én is megjegyeztem, hogy fáj a csípőm is néhány hete, és talán annak van-e köze Melanomához?

Kiküldtek a rendelőből, vártuk a főorvosra. Vagy legalábbis egy orvosra, aki már nem rezidens. Elnézést kérek itt azonnal az orvosoktól és a rezidensektől és mindenkitől, aki az egészségügyben dolgozik, amiért nem tudom, hogy kinek milyen rendfokozata van és ki áll ki felett. Ennek egyébként örülök, hiszen ez annak a jele, hogy ritkán találkozom velük. Szóval vártunk valakire.

Fél óra múlva jelent meg egy fiatalember, akihez újra, sorban behívtak mindenkit. Ő is megnézte a sebemet, ő már úgy állt a kérdéshez, hogy ott a klinikán fogják elvégezni a körbevágást, és ő már CT-ről beszélt. Azt mondta a CT-re az időpont néhány hét, amire a férjem ismét feltette a kérdést, hogy nem lenne ez az egész ennél sürgősebb. De a válasz az volt, hogy akár sürgős, akár nem, ennyit várni kell.

Újra kiküldtek a rendelőből. Gyakorlottan ültünk le ismét a székekre, néztünk egymásra, ismét nem értettük, hogy mikor mi fog történni.

Harmadik alkalommal már ismét csak a doktornő volt bent, aki elmondta végre, hogy pontosan mi is fog történni: Valamikor, a héten vagy jövő héten, vagy amikor lesz időpont egynapos sebészeti beavatkozás során nagyobb körben vágják ki ismét a lábamon a volt anyajegy helyét. Közben lekérik a korábbi szövettan eredményét újra, mert mint kiderült, amit leírtak az kevéske információt tartalmaz. Eközben, még a héten, lesz egy orvosi megbeszélés, amin nekem nem kell részt vennem, de ott fogják engedélyezni a PET-CT-t, és ha engedélyezik, akkor kapok rá időpontot, és akkor majd elvégzik. Az újabb vágás szövettanára három hetet kell várni. És a CT eredménye után őrszem-nyirokcsomóból fognak venni mintát, hogy ott minden rendben van e. Ez tetszett ez a szó: őrszem-nyirokcsomó, Ha Melanoma jobban átölelt, mint ahogy szeretnénk, akkor ez az őrségben álló nyirokcsomó el fogja ezt mondani. Egyetlen bánatom, hogy a kiadott ambuláns lapon ez az őrnyirokcsomó nincs rajta, de azért itt megemlítem, és majd az orvosoknak is, ha újra találkozom valamelyikkel.

Nos az időpont kérésnél kiderült, hogy bőrpótlásra is szükség lesz, így elgondolkoztam, hogy a narancsbőrős combomból kellene felajánlani egy keveset, hátra szépülnék is, nemcsak gyógyulnék.

Szóval itt tartunk ma. Nincs még időpont semmire, de senki nem lett annyira ideges, mint amikor a férjemet trombózis miatt körbe ugrálták, vagy amikor a keringési zavar miatt egy óra alatt belém nyomtak injekciót, infúziót, tablettákat és az utcai ruhába fektettek fel az ágyra, hogy minél hamarabb folyjon belém az éltető infúzió. Remélem, mindez annak a jele, hogy Melanoma nem siet annyira belém költözni, átvenni az irányítást. Bízzunk ebben.

Férjem végig velem volt, és kissé kiakadt azon, hogy a Klinikai élmény után bementem a munkahelyemre. Viszont ő is visszament dolgozni. És nekem szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Szuper társaság vesz körbe a munkahelyem, kevés a fizetés, sok a munka, de baráti a csapat, és ma ez mindennél többet ért. Nem szégyelltem és nem titkoltam, hogy mi történt. Nem azért, hogy sajnáljanak, hanem azért, mert ez a valóság, ez foglalkoztat, Melanoma, ha szerencsére csak képletesen is, de a fejembe járkál és lefoglalja a gondolataim nagy részét. Valamennyit dolgoztam is :) Szeretem a munkámat, bár csak egy irodai munka. Viszont logikailag épül fel, vannak összefüggések, amiket értek, tehát van benne gondolkozásra is lehetőség. Nekem való munka.

Szóval ma ismét megéltem a mai napot, megtettem, amit tudtam, és talán az aggódás szorító karmai is kicsikét kiengedtek. 

De most, hogy mindezt leírtam, félre is teszem ezt a témát, leülök a férjem mellé és keresünk valamelyik szolgáltatónál egy szórakoztató filmet.  Szeretném, ha ma éjjel Melanoma csendben lenne, ha lehet ilyet kérni, tovább is állhatna, de leginkább hagyja, hogy nyugodtan aludjak, mert rám férne már egy jó alvás.