Megkaptam a PET-CT eredményét, negatív lett. Egyéb dolgokat találtak, de egy félszáz éve használt testnél azok mind elfogadhatóak. Most már csak az őrszem-nyirokcsomó vizsgálat van hátra. Örülünk.
Azonban a mai napon elgondolkoztam a klinikai eljárás, betegfogadás kérdésén. Hogyan működik ez ma?
Van egy beutalónk, tehát valamiért oda szeretnénk menni a bőrgyógyászatra, ahol találkozhatunk egy orvossal. Betegszerepbe kerülünk, még ha esetleg nem is érezzük magunkat betegnek. De van egy anyajegy, egy seb, egy fekete köröm, bármi, ami miatt el kellene jutnunk egy orvoshoz, aki aztán meggyógyít, megnyugtat, vagy legalábbis elmondja, hogy mi lesz tovább.
Betegszerepben nem jó lenni. Kiszolgáltatott helyzet, hiszen - hacsak nem vagyunk mi magunk az orvos - nem tudjuk, miért lettünk betegek, mit kell tenni ebben a helyzetben, mi lesz ezután. Azt sem tudjuk, később hogyan tudjuk elkerülni, hogy ismét betegek legyünk. Még azok is - idesorolom magamat is - akik nem esnek azonnal kétségbe, nem sírnak és nem temetik el magukat - kérdésekkel indulnak az orvoshoz, hiszen mindenki tudni akarja, mi a további lépés. Szóval ott a Beteg, aki valamilyen módon eljut a klinikára.
Különféle információkat kapunk a háziorvosoktól, egyéb helyről arról, hogyan kell bejutni a bőrgyógyászat ambulanciájára. Nekem azt mondták, reggel hatra oda kell menni. Miért? Íme a folyamat:
Reggel hattól húzhatunk egy sorszámot és ülhetünk le vele a földszinti váróteremben.
Reggel héttől a sorszám alapján a váróteremben lévő pulthoz hívnak, ahol megmondják, melyik rendelőbe kell menni.
A rendelőbe elvileg reggel nyolc órakor kezd rendelni az orvos. (Eddigi tapasztalataim szerint ez a nyolc óra kilenc, ma fél tíz volt.) Tehát reggel hatra megyek, fél tízkor találkozom először orvossal.
A fenti folyamatot sehol nem láttam leírva, kiírva, tájékoztatóként kifüggesztve. Ma kevés hely volt a váróteremben, ezért a sorszámhúzó tábla mellett álltam meg. Aztán átváltottam portássá, informátorrá, békítő testületté.
Érkezett egy idős bácsi, kezében egy papírral és le akart ülni, de mégis odajött a sorszámhozóhoz és nézte, nézte. Ekkor elmondtam neki a folyamatot és adtam neki egy sorszámot :)
Érkezett egy nagyon szép hölgy, akire tényleg azért figyeltem fel, mert idősebbnek tűnt nálam, de gyönyörű szép volt az arca, az arcvonásai. Még a szarkalábak is jól álltak neki. Magától húzott egy sorszámot, de mikor meglátta, hogy nyolvansokadik, elszörnyülködött és nem is tudta, hogy tovább. Megnyugtattam, hogy majd hét órától megtudja melyik rendelőbe kell mennie, van sok rendelő, gyorsan fog haladni minden, nyolc óra után. Mutattam neki, hogy merre vannak a rendelők, az alagsor, a lift, stb. Bízott bennem, abban, hogy nyolc óra után haladni fog minden, mint a karikacsapás. Azt is mondtam, hogy nagyon kedvesek az orvosok - ezt így is tapasztaltam, szóval reméltem, hogy meg tudom nyugtatni.
Érkezett egy harminc év körüli fiatalember. Kihúzta a sorszámot, megnézte a számot, összegyűrte, bedobta a kukába és kiviharzott. Ő már elérte a 100-as számot.
Újabb idős bácsi jött, talán ő már sejtette, hogy én azzal szórakoztatom magam, hogy segítsek, kihúzott egy sorszámot, aztán megkérdezte tőlem, jót húzott e. Nos, nem húzott jót, mert rossz helyre kattintott, a "varratszedés miatt jött" gombra, ő pedig először volt ott, de mondtam, ne húzzon újat, mert korábban ezért már leszidtak előttem egy beteget. Egy betegnek egy sorszám jár, majd a pultnál elmondják, hogy nem jó a sorszáma, és megfelelő rendelőbe küldik.
Egy fiatal, talán harminc éves hölgy érkezett, kihúzta a sorszámot, és úgy nézett rám, mint aki nem hisz a szemének. Hét előtt pár perccel voltunk, 108-as száma volt. Ez egy buddhistának szerencsés szám, ő nem érezte így. Az előző, szép hölggyel kezdett beszélgetni arról, hogy mindezt komolyan gondolják e. Akkor már rengetegen voltunk, de végre hét óra lett és megélénkült a pult, megjelentek a számok és szépen egyesével járultunk az adminisztrátorokhoz, akik elosztották a betegeket a rendelők között.
Mindezt csak azért írtam le, mert elgondolkoztam azon, hogy miért is működik ez a rendszer így. Miért kell reggel hatra odamenni, várni és várni. És ha már oda kell menni, mert nem lehet interneten vagy telefonon időpontot kérni, miért nem lehet kiírni, piktogramokkal vagy bármi más tájékoztatóval elmagyarázni, miért is áll-ül az a rengeteg ember ott, mi a bejelentkezés menete. Arról is jó lenne, ha valaki tájékoztatná a betegeket, hogy van legalább 15 rendelő, tehát ne ijedjen meg senki a magas sorszámtól, vagy ami a legrosszabb, ne tépje össze és menjen ki az épületből. Hiszen aki oda megy, beteg, és ott az orvos is, aki segít, csak sikerüljön kivárni, türelmesen hozzáállni, bizakodni abban, hogy a találkozó még aznap létrejön.
Úgy gondoltam, mindezt kiírom magamból. Gyakorolhatom majd még ezt a "játékot" a sorszámhúzóval, mert - remélem már csak két alkalommal - de még vissza kell mennem. Az őrszem-nyirokcsomó vizsgálathoz és rá három hétre a szövettan eredményéért még sorban állhatok én is újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése